2007. augusztus 23., csütörtök

Ahogy a szűk-ség hozza

A férfiakat még értem, hogy a szűk járatokat szeretik. Minél szűkebb a hely, ahova be kell jutni, annál nagyobb az élvezet. Gondolom ezt nem kell részleteznem. Ma új felfedezést tettem. Nem csak a férfiak, a nők is imádják a szűk lyukakat. Ezt sose hittem volna, mindenesetre tanulmányozni kellene a kérdést. Mi a jó a nőnek egy szűk lyukban? Miért élvezi? Lehet, hogy férfi és nő közt nincs akkora különbség ebben a kérdésben? Mindkettő szereti a szűk helyeket. Így nincs az az érzés, hogy a két oldal túl messze van, és így az élvezet is maximális lehet.

Szóval megértem, végülis férfi lennék én is vagy mi. Minél keskenyebb, anál jobb. Ellenben és de! Ez az érzés nem jelentkezik két álló ember közti fél méteres résben történő átfurakodás közben. Főleg, ha arrébb megyek három métert, ahol senki sincs és kényelmesen előrrébb tudok menni. Tudom, az nem olyan izgalmas. De legalább nem zavarja azt a pár nézelődőt. Igaz, ehhez az is kellene, hogy a delikvens által a nyakán hordott pattanást ne csak táplálkozás és lélegzés céljából használja. Esetleg megpróbálhatna gondolkodni. Tudom, nagy kérés ez bármelyik embertársamtól, de néha azt sem árt. Jó érzés tud lenni, ha az ember rájön, hogy hoppá, arrafele több hely van, elférek és legalább nem zavarom a többieket. Ha nem vagyok cinikus, akkor azt mondom, hogy gondolkozott az illető és utánna jutott erre a döntésre. Ezesetben két lehetőség van. Igen bunkó emberekkel vagyunk körülvéve, vagy tényleg valami szexuális jelentősége van a dolognak.

Ettől eltekintve a koncert jóvolt. Bár negyedannyian se voltunk, mint Pulán, a zene kellemes volt. Furcsa volt, hogy koncert után nem volt Bob Marley Best Of, nem várt rám 6 km-es séta vissza, hogy nem láttam kettőt mindenből. Miután hazaértem, nem a Magtár elé ülök ki, hanem a szobámban a gép elé.

Besh O Drom a Völgyben és itthon... nem ugyanaz.

Nincsenek megjegyzések: