Élmény

Szívszorító dolog történt velem a tegnapi napon!
Indulás előtt magamra kaptam a Völgyben vásárolt felsőmet. Aztán elindultam. Épp elhagytam a lakást, ahol jelenleg lakom. Szép komótosan battyogtam az Astória irányába. Leértem az aluljáróba és célirányosan haladtam a metró felé. Már majdnem ráléptem a mozgólépcsőre, amikor egy ismeretlen srác hatalmas vigyorral az arcán odalépett hozzám és körbe rajongott. Hirtelen nem tudtam, hogy most mi is van? mag hol is vagyok? meg ki kivel van?... De rápillantottam az idegenre és meglepetten vettem észre, hogy ő is hasonló öltözékben van, mint én! Jééé, egy "völgyi" ember!!!

Komolyan mondom, hogy hirtelen akkora öröm fogott el, amilyet nagyon ritkán szoktam érezni. Eszembe jutottak a szép kapolcsi napok... Amikor menni nem tudtunk a Gabival, mert annyira röhögtünk... Meg azok az idióta emberek, akik nem tudtak egy nyamvadt kérdésre válaszolni... Me az is, amikor egyik legfárasztóbb napom után bemásztam a sátramba és rájöttem, hogy valaki/valakik szétszakították...

Hiányzik minden és mindenki!!!!!