BLOG

csináltunk egy blogot...üzemel, de még arról nem is szóltunk miért is van ez. Miért is olyan fontos, hogy legyen egy hely ahol a hátralévő kisemondom x száz napon keresztül írhatunk mindenről mi jó és mi rossz itt vagy ott...pontosabban OTT. vagy talán még itt? Magam sem tudom, kezdek felébredni...sajnos...Tegnap, tudom még OTT voltam, bármennyire is volt szar 2vel izzadni a Hungárián, mégis ott voltam még. Egyedül utaztam, a Rádió C vigasztalt. Az autentikus kapolcs. Immáron 7. éve volt. És látjátok csak csapongok, nem biztos, hogy a két szilva meg a vodka miatt van. Sokkal inkább mert egyszerűen minden körmömmel kapaszkodok valamibe, ami egy évben csak egyszer jön el. Fel kéne már nőni, mondják...és igen néha úgy érzem magam mint a költő:
"...y el hacha besar que nos ha de herir"
az új f-esek kedvéért, mert már ugye semmi sem a régi :)
Bárdot csókolni mely nyakadra ráhull.
De ti ezt még úgysem értitek, nem is kell... Mi kibaszott szakállas mókusok már megint itt pörgünk a kerékben, alig telt el pár nap. Rengeteg gondolat bújkál agyamban ami úgy érzem most elő akar törni, hogyan lehetne a hétköznapokat kicsit magtárosítani...de ezek egyenlőre még csak félve bújnak a homályban, ha megtaláltam a bölcsek kövét szólok, ígérem.

Szóval miért is olyan fontos ez? Az az igazság, hogy ez olyan mintha a szerelmet akarnám most megfejteni...És ezt imént költőnk igen tömören megtette. Marjuk csak a szívünket, hisz szenvedni oly jó mindaddig míg el nem jő újra. aztán újra...
No csak azért nem...nem mintha nem lennének más szép és izgalmas dolgok az életben de ma, akár tegnap, és holnap, akár ma szeretnék ezzel az érzéssel nyugovóra térni...A gépemben is maradt egy két fűszál, miért tenne a lelkem másképp...